VII./3.5.: Differenciáldiagnosztika, VII./3.6.: Angiográfia- embolisatio, VII./3.7.: Nukleáris medicina, Izotópos vizsgálatok
|
VII./3.5.: Differenciáldiagnosztika
Az elülső skálai (olphactorius) meningeomákat az esthesioneuroblastomáktól kell megkülönböztetni, a pyramis környékieket az acusticus neurinomától (6. fotó), a suprasellarisat a hypophysis adenomától. Téves megítéléshez vezethet, a dura durván kiemelkedő, nagy meszesedése, ami nem meningeoma eredetű (ilyenkor rendszerint másutt is van – pl. ligamentumokban - meszesedés).
6. fotó: A meningeóma differenciáldiagnózisa – Balogh Attila
|
VII./3.6.: Angiográfia- embolisatio
A meningeomákat preoperatíve embolisálni is lehet / kellhet ( az a. carotis externa felől és sosem az ACI ágait! DSA intervenciós radiológiai módszerrel, l. ott), hogy a műtét alatti nagy vérzést elkerüljék - ennek az effektivitását / szöveti hatásait (vérzés, necrosis, csökkent kontrasztanyag felvétel, DWI – diffúzió, perfúzió csökkenés) MRI –vel lehet kimutatni /követni. Természetesen előtte el kell végezni az alaphelyzetet rögzítő vizsgálatokat. MR spektroszkópiával követve az embolisatiós eredményességét, azonnal látható a lactat emelkedése. Lipidek csak később (kb. 3 nap múlva) jelennek meg.
VII./3.7.: Nukleáris medicina, Izotópos vizsgálatok
Egyetlen pozitívum: a malignus/hiperaktív meningeomák avidabbak a F-18 fluorodeoxyglucose-ra, mint a békésebb, benignus formák. Nem gondolom, hogy igénybe kellene venni ezt az amúgy is költséges és nehezen hozzáférhető eljárást, mert akár zavart is okozhat (confusio más, nem extraaxialis avid tumorokkal).
|
|
Utolsó módosítás: 2014. April 29., Tuesday, 12:56