|
VII./4.5.: Kezelés
|
 |
Sebészeti kezelés. A választandó kezelés általában idegsebészi (5. fotó). A modern mikrosebészeti és navigációs idegsebészeti módszerekkel korábban inoperábilisnak tartott daganatok is kezelhetők. Ha csak lehetséges, a daganat teljes resectioja a cél, beleértve a daganat mellett annak duralis tapadását, illetve az infiltrált csontot is. A sebészeti eltávolítás teljességét a Simpson-féle stádiumbeosztás tükrözi: 1. stádium: teljes excisio, beleértve a durát és a csontot is, illetve a vénás sinusokra terjedő daganatok esetében a sinus (parcialis) resectióját is; 2. stádium: teljes excisio, a duralis tapadás koagulációjával; 3. stádium: teljes excisio, de a duralis tapadás vagy csontinfiltratio elégtelen koagulációja vagy excisioja mellett, például a koponyaalap vagy a sinusok érintettsége miatt; 4. stádium: nem teljes resectio, makroszkópos tumorszövet marad vissza; 5. stádium: csak biopszia.
5. fotó: Fronalis prasagittalis meningeóma műtéti eltávolítása– Molnár Attila és Balogh Attila
|
A sinus sagittalis superior középső és hátsó harmadában parasagittalisan elhelyezkedő meningeomák sebészi ellátása bonyolult, mivel a recidivák megelőzése céljából a teljes resectióhoz a sinusra terjedő meningeoma részek eltávolítása is szükséges. A vénás sinus részleges elzáródásakor a sinus megnyitása és a tumor eltávolítása után vénás rekonstrukció végezhető. A sinus teljes elzáródása esetén az érintett szakasz teljes resectiója elvégezhető. Mindkét esetben fontos a corticalis vénák épségének a megőrzése, mivel elzáródásuk corticalis vénás infarctusokat, vérzéseket okozhat. Az anatómiai helyzet miatt nem eltávolítható sinusra terjedő daganat esetében a visszamaradó tumor koagulációja illetve posztoperatív besugárzása is lehetséges. A sebészeti eltávolítás előtt szelektált esetekben lehetséges a meningeoma endovascularis embolizációja, illetve inoperábilis esetekben ez egyedüli kezelési mód is lehet.
|
 |
Sugárkezelés. A sugárkezelés megítélése nem egységes; általánosan elfogadott az atípusos, az anaplasticus és a recidiváló meningeomák kezelésében, illetve a nem teljes sebészeti eltávolítást követően. A kicsi (3 cm-nél kisebb), jól körülírt, benignus vagy sebészetileg nem elérhető meningeomák kezelésében a sztereotaxiás sugárkezelés is lehetséges.
Gyógyszeres kezelés. A meningeomák gyógyszeres kezelése kísérleti szakaszban van, a klinikai gyakorlat a különböző centrumokban jelentősen eltér.
Kemoterápiás lehetőségekkel kapcsolatos tapasztalatok csak esetriportokból, kis esetszámú vizsgálatokból származnak, nem reménykeltők, a kemoterápiás gyógyszerek többsége minimális hatással bír. A kemoterápiás kezelés elsősorban azokra az esetekre korlátozódik, melyek sebészeti ellátásukat követően recidiváltak és a radioterápiás lehetőségek már kimerültek. A dacarbazin/adriamycin vagy az ifosphamid kezelés sikertelennek bizonyult. A temozolomid szintén hatástalan volt, valószínűleg azért, mert a meningeomákban szinte mindig kimutatható az O6-metilguanin-DNS metiltranszferáz aktivitás.
|
 |
Preklinikai vizsgálatokban az irinotecan gátolta a meningeomasejtek növekedését, azonban II. fázisú vizsgálatában eredménytelen volt. A szájon át alkalmazható ribonucletidreduktáz inhibitor hydroxyurea a meningioma sejtek növekedését az S fázisban megállítja és apoptózist indukál. Esetriportok szerint 20 mg/kg/nap adagban csökkentette a recidív meningeomák méretét, míg egy malignus meningeomában szenvedő betegben a műtét után két évig megelőzte a recidívát. A II. fázisú klinikai vizsgálatokban azonban a responder arány 5%-nál kevesebb volt. Az alfa-interferon néhány esetben csökkentette a meningeoma progresszióját.
A hormonkezelési próbálkozások közül az ösztrogén-receptor gátlók nem bizonyultak hatékonynak, bár a tamoxifen esetében csekély pozitív hatást igazoltak. Az anti-gesztagén progeszteron-receptor gátló mifepristone a progeszteron receptort expresszáló daganatok esetében lehet használható gyógyszer, bár az eddigi legnagyobb betegszámú vizsgálatban nem bizonyult hatékonynak. Mivel acromegáliához gyakran társulnak meningeomák, a növekedési hormon receptor antagonisták vagy a szomatosztatin receptor agonisták ígéretesek lehetnek.
Jövőbeni terápiás lehetőség lehet az angiogenesis gátlása, illetve számos, a meningeomák növekedésében és inváziójában szerepet játszó molekuláris mechanizmus befolyásolására vannak preklinikai eredmények.
Az anaplasticus meningeomák kezelésében a sebészeti resectiot és sugárkezelést követően adjuváns kemoterápiaként cyclophosphamid, adriamicin és vincristin adását próbálták egy klinikai vizsgálatban, ahol a tumor progresszióig eltelt átlagos idő 4.6 év volt, míg az átlagos túlélés 5.3 év volt.
Gyógyszeres kezelést igényel még a tumor körüli oedema csökkentése, illetve a konvulsiók gátlása antiepileptikumokkal.
|
|