 |
I./1.1.: A vizeletkiválasztó- és elvezető rendszer szerkezete
Az ember vizeletkiválasztó és -elvezető rendszere a vizeletképző páros vesére, a vizeletet a veséből elvezető húgyvezetékre (ureter), a vizeletet átmenetileg tároló húgyhólyagra (vesica urinariae) és végül, a vizeletelvezető rendszer terminális csőszerű szakaszára, a húgycsőre (urethra) tagolódik.
Felnőtt emberben a vesék retroperitoneálisan (hashártya mögötti térség), a gerincoszlop lumbális régiójában két oldalt elhelyezkedő bab alakú szervek (1. fotó). A bal vese alsó pólusa a 3. lumbális csigolya magasságában, a mediális helyzetű vesekapu (hilus) az 1-es lumbális csigolya szintjén van, míg a felső pólusa a 12. thoracalis csigolya felső széléig tart. A jobb vesét a máj valamivel lejjebb nyomja (2. fotó). A veséket kívülről egy kötőszövetes fascia-tasak és egy zsíros tok rögzíti a testfalhoz. Közvetlenül a vesék sima felszínét kötőszövetes tok (capsula renis) borítja, amely a vese hilusán keresztül a vese belsejében található, sárga zsírszövetet is tartalmazó, veseöbölbe (sinus renalis) vezet (3. fotó).
1. fotó: A bal vese in situ – Pápai Zsolt, Molnár Attila és Balogh Attila
|
2. fotó: A jobb vese helyzete – Pápai Zsolt, Molnár Attila és Balogh Attila
|
3. fotó: A vesék – Molnár Attila és Balogh Attila
|
|
 |
A vese alapállománya 10-18 veselebenyre tagolódik. Mindegyik veselebeny külső kéregre és belső velőállományra különül el. A vizelet kiválasztását a vese alapállományának strukturális és funkcionális egységei, a nephronok végzik. A nephront a vesetestecske és a hozzá tartózó csatornarendszer (proximális és disztális kanyarulatos csatorna, Henle-kacs, valamint az összekötő csatorna) alkotja. A kiválasztott vizelet a vizeletelvezető rendszer kezdeti részében, a kis és a nagy kelyhek (calyces renales minores et majores renis) üregrendszerébe gyűl össze (4. fotó). Az emberi vesében 7-14 calyx minor található, amelyek 2-3 calyx majorba nyílnak, ahonnan az összegyűjtött vizelet a közös vesemedencén (pelvis renalis seu pyelon) keresztül a húgyvezetékbe (ureter) jut (5-6. fotó).
4. fotó: A bal vese állománya – Molnár Attila és Balogh Attila
|
4. fotó: A vese struktúrái 1 – Molnár Attila és Balogh Attila
|
5. fotó: A vese struktúrái 2 – Molnár Attila és Balogh Attila
|
Az ureter enyhén lapított, 4-7 milliméter átmérőjű, 25-30 centiméter hosszú cső alakú szerv, amely a vizeletet a vesemedencéből a húgyhólyagba vezeti. Hosszanti lefutású szakasza mentén két részt, egy hasfali (pars abdominalis) és egy medencei szakaszt (pars pelvina) különböztetünk meg. Az abdominalis szakasz a vesemedencéből kilépve a musculus psoas maior előtt retroperitonealisan halad caudal felé, kereszteződik a gonadális erekkel (az arteria et vena ovaricával, illetve az arteria et vena testicularisszal) mögöttük haladva, majd a kismedencébe kerülve elölről keresztezi az arteria iliaca communist és végül újból hátulra kerülve kereszteződik az arteria uterinával (nőben), illetve a ductus deferensszel (férfiban).
Az ureterek a húgyhólyag caudalis hátsó falát (fundus vesicae urinariae) ferdén hátulról előre és lateral felől medial felé fordulva fúrják át. Benyílási helyük a hólyag telítődése során fokozatosan elzáródik, ezzel megakadályozva a vizelet visszaáramlását az ureterbe. Az ureter nyálkahártyáját a vesekelyhek és a vesemedence folytatásaként tovaterjedő átmeneti hám (urothelium) borítja. A vizeletet a három alrétegből álló simaizomfalban (külső és belső hosszanti, valamint a középső helyzetű és körkörös lefutású réteg) keletkező perisztaltikus mozgások továbbítják a veséktől a húgyhólyagba.
A húgyhólyag (vesica urinaria) a vizeletet átmenetileg összegyűjtő tömlő, mely subperitonealisan a kismedence symphysise mögött elhelyezkedő, citrom alakú, üres állapotban 3-4 centiméter átmérőjű szerv. A húgyhólyag fala belül urotheliummal fedett nyálkahártyából, kívül hálózatos lefutású simaizom-kötegekből áll. A hólyag nyálkahártyája kitágult állapotban sima, összehúzódott állapotban redőzött. A hólyag bázisánál egy háromszög alakú területen (trigonum vesicae) a nyálkahártya sima. Ez a terület a kitágulásban nem vesz részt, és a nyálkahártya mindig rögzített. A trigonum vesicae hátsó szélén nyílnak be az ureterszájadékok, míg elülső csúcsa a húgycsőben folytatódik. A húgyhólyag felfelé kicsúcsosodó része (hólyagcsúcs, apex seu vertex vesicae) a köldökhöz menő középső kötőszövetes hólyagszalagba (ligamentum umbilicae medianum) folytatódik, amely egy embryonális képletnek, az urachusnak (kötőszövetesen elzáródott allantois ürege) a maradványa.
A húgycső (urethra) nőkben rövid (2,5-4 centiméter) lefutású, a kis szeméremajkak között közvetlenül a hüvely előtt nyílik. A női urethra a húgyhólyagból a trigonum vesicae alsó részéből ostium urethrae internummal (belső húgycsőszájadék) indul és a glans clitoridis mögött 2-3 centiméterrel az ostium urethrae externummal (külső húgycsőszájadék) végződik. Falát záróizmok (musculus sphincter vesicae et urethrae) zárják körül. A férfiak urethrája hosszabb (20-25 centiméter) lefutású, áthalad a prosztatán, majd a hímvesszőn (penis), nyílása pedig a makkon (glans penis) található.
|
 |
A férfi urethrán négy szakaszt különítünk el: pars intramuralis (szűk kezdeti rész a hólyagfalba ágyazott ostium urethrae internummal), pars prostatica (a prostata állományát fúrja át), pars membranacea (a kismedence fenekét fúrja át, falát a musculus sphincter urethrae veszi körül) és pars spongiosa (a penis corpus spongiosum és a glans penis fossa navicularis részében halad), amely az ostium urethrae externummal végződik. Az urethra falának hámborítása mindkét nemben nagy változatosságot mutat; a felső szakaszokon urothelium, a középső részeken többmagsoros vagy többrétegű hengerhám, a terminális szakaszon többrétegű el nem szarusodó laphám található.
|
|