 |
A készítményen szereplő komplex fejlődési rendellenességből adódó morphologiai elváltozások felismeréséhez ismernünk kell az egyes radiológiai módszerek teljesítőképességét ebben a tekintetben, valamint - gyakran csecsemőről lévén szó -, fokozottan respektálnunk kell az egyes radiologiai eljárásokkal okozott sugárterhelést, és a vizsgálathoz szükséges egyéb beavatkozásokat (pl. altatás). Hangsúlyozni kell, hogy itt is, mint más abdominalis eltérésekben, különösen gyermekek esetén, az ultrahang vizsgálat (UH) a kiinduló, alap vizsgáló módszer.
Mit láthatunk UH-gal?
A vesék helyzete, alakja, nagysága, a parenchyma vastagsága, jól ábrázolható/mérhető. A vesében lévő térfoglalások solid vagy cystás volta, ez utóbbiak esetleges septáltsága megítélhető. A pyelon tágassága mérhető. Jó információval szolgál a reflectiv kövekről. A pararenalis strukturákat is ábrázolni tudjuk vele. A kismedencében a telt hólyag (esetlegesen egyenetlen) falvastagsága, fali képződmények, diverticulum képződés, hólyagkő jól ábrázolható, valamint mictio után a maradék vizelet mennyisége mérhető. Duplex UH az esetlegesen megváltozott parenchyma keringési viszonyait mutatja ki (tumor, gyulladás). Dopplerrel a vesét ellátó arteriák szűkülete által okozott sebesség eltérés regisztrálható.
A natív hasi röntgenfelvétel is szolgálhat információval pl. vesenagyság, sugárfogó kő (vese, ureter, hólyag, prostata), meszesedés (phlebolith, myoma), a m. psoas kontúrja, és a gerinc eltérései esetén.
Az intravénásan beadott jódtartalmú, vesekiválasztású kontrasztanyag alkalmas arra, hogy (kielégítő veseműködésben) az általa adott kiválasztásos urogram (ma már csak elvétve indokolt készítése!) regisztrálásával tájékozódjunk a vizeletelvezető rendszer morphologiai viszonyairól. Információval szolgál a vesék kiválasztó funkciójáról, a vesék helyzetéről, alakjáról, nagyságáról, a parenchyma vastagságáról, a vesemedence/calyxok alakjáról, a vizeletelfolyás esetleges akadályozottságáról, az ureterek tágasságáról, a húgyhólyag telődéséről, a benne lévő árnyékokról és a mictio utáni residuumról is.
A retrograd ureteropyelographiát - ugyancsak vízoldékony, jódos kontrasztanyaggal - az urologus végzi az esetben, ha a kiválasztásos urographia nem kivitelezhető (pl. GFR < 60). Ez a vizsgálat mutatja az ureterek és a feltöltött pyelon kontúr rendellenességeit. Manapság ezt endoszkópiás megtekintéssel kötik össze. Az ugyancsak retrograd módon kivitelezett cysto- és urethrographiát is urologus végzi, az eredmény röntgenképen való rögzítésével.
A mictios cysto-ureterographia (MCU) a vese által kiválasztott fenti kontrasztanyaggal is elvégezhető (vagy retrograd töltéssel), de inkább a kisebb sugárterheléssel járó és az ureteralis refluxot is jobban regisztráló izotópos módszer ajánlott (amit nem kontraindikál a gyengébb vesefunkció, sőt azt is szeparáltan regisztrálni lehet vele), valamint manapság az ártalmatlan, kontrasztanyagos UH-vizsgálat.
A CT komplex ábrázolóképességénél fogva előretört a vizsgálómódszerek közül, az iv. urographiát a legtöbb helyen és tekintetben már kiváltotta, de mindig mérlegelnünk kell a sugárterhelés mértékét. Természetesen CT-vel is jól megítélhető a vesék helyzete, alakja, nagysága, a parenchyma vastagságán kívül annak densitása is információval szolgál, illetve az esetleges térfoglalások densitásának és kontraszthalmozó képességének ismerete komoly differenciáldiagnoszikai segítség. A CT-vizsgálatkor ugyanazt az iv. kontrasztanyagot alkalmazzuk, mint a kiválasztásos urographiánál, tehát a vesék kiválasztási funkciója is jól megítélhető. Jól látható a vese üregrendszere, az ureterek lefutása, tágassága. „Vastagszelettel” urographiás effectust érhetünk el. A veseerek tágassága (kalibere) is megítélhető, valamint a vénák száma, esetleges thrombosisa.
Az MR-vizsgálat jó szöveti felbontásával, komplex, tetszőleges síkú ábrázolóképességével az ilyen morphológiai eltérések ábrázolására is kiválóan alkalmas, de nehezen hozzáférhető és a csecsemő altatása/monitorozása a gantryban sokszor embert próbáló feladat. Előnye, hogy egyszerű anatómiai eltérések regisztrálására kontrasztanyagot nem kell adni, a vizeletet tartalmazó húgyelvezető rendszer erős T2-súlyozással (3D) kellő kontrasztot ad a pyelographiás effectushoz. A „száraz” anyagokat (pl. kő) nem ábrázolja, de ezek pl. az ureterben vagy a húgyhólyagban jelmentes területekként felismerhetők (elkülönítendő pl. légbuboréktól). Egyebekben hasonló anatómiai információkat nyújt, mint a CT. Tudnunk kell, hogy az alkalmazott kontrasztanyag nem ugyanaz, mint a CT-ben (Gadolinium), de a jó vesefunkció itt is elengedhetetlen a kontrasztanyag hosszú távú káros hatásainak megelőzésére.
Angiographiát (DSA) csak akkor végzünk, ha azt (valószínűleg) intervenció követi (pl. arteria szűkület ballonos tágítása, tumor embolisatio), illetve ismeretlen okú, veseeredetű vérzésben (érmalformatio).
A fejezet felépítése
|
