Urogenitális betegségek

II./4.1.: Epidemiológia

A méh leiomyomája (myoma, fibromyoma, fibroma) az egyik leggyakoribb nőgyógyászati megbetegedés, ami a reproduktív életkorban lévő nők 20-40%-át érinti. A betegség valódi prevalenciája nem ismert, mivel az esetek túlnyomó többsége tünetmentes, és csak egyéb panaszok miatt végzett nőgyógyászati vizsgálat vagy képalkotó diagnosztika során kerül felismerésre. A myoma előfordulási gyakoriságát az alkalmazott diagnosztikai módszer döntően befolyásolja: klinikai (bimanuális) vizsgálatok során 30%, ultrahangvizsgálatok alkalmával 50%, míg a méheltávolítások után végzett szövettani vizsgálatok szerint 77%-ban fordul elő. A klinikai tüneteket okozó myomák prevalenciája a perimenopausa időszakában a legmagasabb, a menopausát követően csökken. A teljes élethossz tekintetében a nőknek körülbelül 70% esélyük van arra, hogy méhükben myoma fejlődjön ki.

A leiomyoma kialakulásának rizikó tényezői közé tartoznak a korai menarche, a gyermektelenség, a késői gyermekvállalás, az elhízás, az Afro-Karib etnikai eredet, a polycystas ovarium szindróma (PCOS), a diabetes mellitus és a hypertonia, valamint egyes hormontartalmú gyógyszerek használata (tamoxifen). A myoma kialakulásának kockázatát csökkenti a menopausa, a multiparitás és a dohányzás.