|
I./3.4.: Coronarographia
|
 |
A coronaria betegség vizsgálatának „gold standardja” a coronarographia (koszorúérfestés). A coronaria szájadékokhoz vezetett vékony katéteren keresztül kontrasztanyagot juttatunk a koszorúerekbe, ily módon éles határral láthatóvá válik a nagyobb epicardialis coronaria ágrendszer. A vizsgálatról folyamatosan mozgó röntgenkép-felvétel történik, rögzítését régebben hagyományos celluloid filmszalagra végezték, ma már digitalis formában zajlik. A felvételeket több vetületből kell elkészíteni. A bal és a jobb coronariát értelemszerűen külön kell vizsgálni. A coronarographiás katéter felvezetése régebben a jobb arteria femoralison keresztül történt, az utóbbi években megfelelő technikai felkészültség és gyakorlat segítségével a beteg számára sokkal komfortosabb és lényegesen kisebb vérzésveszéllyel járó módon az artéria radialison keresztül zajlik.
|
 |
A radialis behatolás aránya minőségi mérőszáma az intervenciós centrumoknak, korszerű helyeken ez a szám 80% körül van. A maradék 20%-ban a radialis vagy ulnaris arteria gracilis, kanyargós, spasticus volta miatt nem lehetséges ezen az úton a vizsgálat. Amennyiben sem a radialis, sem – általában occlusiv verőérbetegség miatt – a femoralis arteriák nem használhatók egyik oldalon sem, úgy valamelyik oldali a. brachialis használatára kerül sor. A coronarographia során detectálhatók a súlyos szűkületek, elzáródások. ST elevációs myocardialis infarctus esetén az esetek döntő többségében egy konkrét, ún. infarctusért felelős teljes coronaria occlusio található. Ez friss plakkruptura talaján keletkezik, kifejezetten thromboticus, ennek megfelelően sokszor félárnyékos telődést mutat.
Az ST elevációval nem járó acut coronaria syndromák esetében sokszor nem egy ág teljes elzáródása, hanem több ág súlyos stenosisa észlelhető, nemritkán a főtörzs érintettségével. Amennyiben kérdéses az ún. „culprit lesion” (a közvetlen kóroki elváltozás) meghatározása, az egyéb klinikai adatok (EKG – régi infarctus jele, echocardiographia – falmozgászavar, akinesis, adott segmensek elvékonyodása, mint definitív lezajlott régi infarctus) lehetnek segítségünkre. A vizsgálatnak lehet szövődménye, de gyakorlott helyen, gyakorlott vizsgálóval a diagnosztikus coronarographia súlyos-szövődmény rátája 1 ezrelék alatt van. A szövődmények lehetnek localis vérzés (ez elkerülhető az a. radialis használatával), coronaria dissectio, occlusio, thrombus, esetleg perifériás (agy, végtag, mesenterialis, renalis) embolisatio, kontrasztanyag anaphylaxia (rendkívül ritka!).
|
 |
Jelentősebb mennyiségű kontrasztanyag az eleve károsodott vesefunctio további romlását okozhatja, ennek kivédése elsősorban a beteg megfelelő hidráltsági állapotának biztosításával lehetséges. A diagnosztikus coronarographia után, a tágítandó occlusio vagy stenosis meghatározását követően kezdődik meg a percutan coronaria intervenció (PCI). Ehhez a diagnosztikus katétert nagyobb átmérőjű terápiás vezető- (guide) katéterre kell cserélni. A vezetőkatéteren át a kiválasztott coronaria ágba vékony PTCA-s (percutan transluminaris coronaria angioplastica) drótot juttatnak, majd erre a drótra fűzve lehet odavezetni a szükséges eszközöket: ballonokat, stenteket (1. fotó). Nagy mennyiségű thrombus jelenléte esetén a coronariából speciális eszközzel le lehet szívni a thrombust, ezzel sokkal jobb áramlás várható a PCI után a myocardialis capillaris rendszerben.
|
Tekintse meg a képet!
|
1. fotó: A ramus circumflexus elzáródása és rekanalizációja
|
A PCI során ma már több mint 95%-ban stent implantációjával fixálható a coronaria lumen. Alapvetően kétféle stent létezik. A hagyományos fém stentnél relatíve magas a restenosis valószínűsége (10-15%), de kifejezetten magas diabetes, kis érlumen, illetve ostialis localisatio esetén. Ennek kivédését teszi lehetővé egy másik fajta, ún. gyógyszerkibocsátó stent. E gyógyszerrel bevont stentek néhány hétig különböző cytostaticumokat bocsátanak ki (rendívül alacsony, csak localisan ható koncentrációban), amellyel a restenosist okozó érfali fibroblast-proliferatiót gátolják. A gyógyszerkibocsátó stent hátránya, hogy a fém hálószerkezet egy része „csupasz” marad, ezért tartósan szükséges a kettős thrombocyta aggregáció gátló kezelés, valamint lényegesen drágább is.
|
|