|
II./1.2.: A vastagbél szöveti szerkezete
II./1.2.1.: Általános jellemzők
|
|
A bélcsatornára jellemző szövettani rétegek a vastagbél falában is felismerhetőek. A colon sajátos funkciója miatt azonban alapvető eltéréseket találunk a vékonybél szövettani felépítésével szemben: a nyálkahártya sima felszínű, mert nincsenek Kerckring-redők és hiányoznak a bélbolyhok , a külső hosszanti simaizom csak a teniákban van jelen, eltérő a hám sejtes felépítése is, stb. (A plicae semilunares, mint a vastagbél nyálkahártya lumenbe való beemelkedései, nem azonosak a vékonybelek Kerckring-redőivel, mivel nem csak a tela submucosa, hanem a teljes falszerkezet betüremkedése alkotja ezeket.) A colon szövettani rétegezettsége a lumentől kiindulva tartalmazza a tunica mucosát (nyálkahártya), a tela submucosát, a tunica muscularis propriát, a tela subserosát és a tunica serosát (savóshártya-boríték) (3. fotó).
3. fotó: A vastagbél szövettani felépítése – Molnár Attila és Balogh Attila
|
II./1.2.2.: Tunica mucosa (nyálkahártya)
Belfelszínén igen sűrűn elhelyezkedő Lieberkühn-cryptákkal tagolt; ezek a crypták nem egyszerű bemélyedések, hanem kivezetőcső nélküli tubularis mirigyek. Ezen csöves (tubularis) mirigyek (crypták) hosszabbak, mint a vékonybél hasonló nyálkahártya-mirigyei. A nyálkahártya részei a hámboríték (epithelium mucosae), a nyálkahártya-stroma (lamina propria mucosae) és a nyálkahártya saját, vékony izomzata (lamina muscularis mucosae).
II./1.2.2.1.: Epithelium mucosae
|
|
A nyálkahártya felszínén található sejtek képezik.
Sejtjei közt:
-
- kutikulás hengerhámsejtek,
-
- kehelysejtek
-
- mitotikus (pótló)és
-
- enteroendokrin (enterochromaffin) sejtek szerepelnek.
Az (i) egyrétegű, kutikulás hengerhámsejtek resorptiós sejtek, felszíni mikroboholyszegélyük a felszívás szolgálatában áll, emésztőenzimeket nem tartalmaz (ellentétben a vékonybél hámsejtjeivel), basolateralis membránjukban aktív Na+ (és víz-) kipumpálás zajlik.
A (ii) kehelysejtek által termelt mucin bevonja a nyálkahártya felszínét, ez fontos a folyadék visszaszívása miatt egyre sűrűbbé váló béltartalom zökkenőmentes továbbításában. Ugyanezek a sejtféleségek a crypták falában is megtalálhatóak.
A crypták alsó részében ezen kívül felismerhetőek köbös, (iii) ún. mitotikus (pótló) sejtek, amelyek osztódásukkal megújítják a felszíni sejteket, differenciálódásuk után szerepük a hámsejtek és kehelysejtek 1-2 nap alatt való kicserélése, pótlása.
Szintén a cryptákban fordulnak elő hormontermelő (iv) enteroendokrin (enterochromaffin) sejtek.
II./1.2.2.2.: Lamina propria mucosae
Laza rostos kötőszövetből áll, amelyben erekkel és nyirokerekkel (folyadék-visszaszívás!) együtt sok fibroblast és reticularis rost található. Egészséges állapotban is számos immunkompetens sejt (T és B lymphocyta, plasmasejt, macrophag, hízósejt, eosinophil granulocyta) van itt jelen, de ez a beszűrődés gyulladás (pl. colitis) esetén kifejezetté válik. Nyiroktüszők (folliculi lymphatici solitarii) is előfordulnak, ez a terület a nagy felületű, normál baktériumflórával ellátott vastagbél fontos immunológiai zónája (MALT: mucosa-associated lymphoid tissue, GALT: gut-associated lymphoid tissue), mivel a bélcsatorna hatalmas felületén erős antigénstimulusok érik szervezetünket.
II./1.2.2.3.: Lamina muscularis mucosae
Ez a nyálkahártya saját, vékony simaizomrétege.
II./1.2.3.: Tela submucosa
|
|
Szintén laza rostos kötőszövetből áll, solitaer nyirokfolliculusokkal, erekkel, idegekkel (plexus submucosus Meissneri).
II./1.2.4.: Tunica muscularis propria
A vastagbélben is kétrétegű, bár a külső, hosszanti réteg csökevényes.
Részei a:
-
- stratum circulare, a belső, körkörös simaizomréteg, és
-
- (a stratum longitudinale, a külső, hosszanti simaizomzat, amely teniákba rendeződve típusosan három, szabad szemmel is jól látható hosszanti szalagot képez a bél külső oldalán. A teniák közötti területeken csak minimális hosszanti elrendeződésű simaizom rostozat figyelhető meg. Kivételt képez – azaz egyenletes vastagságú külső izomréteggel bír – az appendix, a rectum és a canalis analis. Mint említettük, a makroszkóposan is látható, félhold alakú betüremkedések, a plicae semilunares alkotásában az izomréteg is részt vesz.
II./1.2.5.: Tela subserosa
A hashártyaborítás alatti, sok zsírszövetet tartalmazó kötőszövet. Az intraperitonealis bélszakaszok jellegzetes függelékeit, az appendices epiploicae-t a tela subserosa zsíros kötőszövete és az azt fedő tunica serosa hashártyaborítása együttesen képezi.
II./1.2.6.: Tunica serosa
Hashártyaborítás, a külső felszínen egyrétegű laphámmal, a mesothelsejtekkel. A hátsó hasfallal összenőtt bélszakaszok esetében a két utóbbi réteg (tela subserosa és tunica serosa) helyett a tunica adventitita laza rostos kötőszövete található legkülső rétegként.
|
|