| |
III./3.6.: Differenciáldiagnózis
III./3.6.1.: Spermatokele
|
 |
A mellékherében keletkezik, jól körülhatároltan ábrázolódik, ugyancsak cysticus (UH-gal echomentes).
III./3.6.2.: Varicokele
|
 |
Lehet idiopathiás, amikor a vénabillentyűk, vagy a vénafalak veleszületetten elégtelenek. Baloldali dominanciájának anatomiai oka van. Secunder formánál vénás elfolyási akadályt okozó hasi (extraperitonealis tumor), vagy a nyirokelfolyást nehezítő retroperitonealis lymphoma lehet az oka. Keresnünk kell az elfolyási akadály okát. UH-gal a plexus pampiniformis vénáinak nagymértékű tágulata (több, mint 2 mm) látható, ezek a here melletti echomentes tubularis structurák, amelyekben színes-Doppler technikával lassú áramlás detektálható. Az UH-vizsgálatot mind fekvő, mind álló helyzetben, illetve Valsalva-manőverrel is el kell végezni, mert ekkor a vénák feltelődnek. Minimál-invazív megoldással az intervenciós radiológia szolgál: testicularis phlebographia embolisatioval.
III./3.6.3.: A scrotum-oedema idiopatiás formája
Kisdedkorban fordul elő, enyhe fájdalommal jár, a herezacskó bőre duzzadt, oedemás és gyulladt küllemű. UH: a herék a scrotumban helyezkednek el, sem a here, sem a mellékherék nem mutatnak morphologiai/echogenitásbeli eltérést. Doppler-vizsgálat hyperperfusiót jelez.
III./3.6.4.: Heretorsio
|
 |
A kezdet rapid, súlyos, esetlegesen hasi fájdalommal is járhat, láz nélkül. A torsio lehet totális, vagy partialis, a tunica vaginalison kívül létrejövő (extravaginalis) vagy azon belüli (intravaginalis). Az előbbi forma inkább csecsemőkorban, az utóbbi serdülőkorban fordul elő. A csavarodás iránya rendszerint jellemző a here oldaliságára: míg a jobb here az óramutató járásával azonos, a bal az óramutató járásával ellentétes irányba csavarodik. UH: a kép a torsio fennállási idejétől függ. Megnagyobbodott here látható, amelynek structurája echoszegény, ill. vegyes, echodús és echoszegény területek váltakoznak. A here körül gyakran képződik reaktív hydrokele.
Korai esetekben különösen nagy segítség a Doppler-vizsgálat: centrálisan nincsen erezettség, sem artériás, sem vénás áramlás nem detektálható. Ha centrálisan látunk artériás áramlásra utaló jelet, de vénásat nem: a torsio partialis. A centrális hyperperfusio spontán detorqualódást, vagy intermittálóan fellépő torqualódást jelez. Az epididymitistől is meg kell különböztetni a heretorsiót: ott éppen fordított a helyzet a perfusióval, amely fokozott. MRI: a here megnagyobbodása látható, a kontrasztanyaghalmozás elmarad, mind a testisben, mind az epididymisben és mindkettőben haemorrhagiás transformatio léphet fel, a vérzésre jellemző jelintensitásbeli eltérésekkel.
III./3.6.5.: Hydatid torsio
|
|
A Morgagni-féle kicsiny cysta, embrionalis maradvány – amit hydatidnak neveznek – a herék felső pólusán helyezkedik el. Ez is torqualódhat és tünetei nagyon hasonlítanak a torsio testisére. Kiskamaszkorban lép fel, kevésbé fájdalmas, mint a heretorsio és abdominalis tünetekkel sem jár. Megtekintéskor áttűnhet a scrotum bőrén a bevérzés: „blue dot sign”. Az UH diagnosztikus értékű: az ép, normális echostructurájú here felső pólusa és a szintén ép mellékhere közt kis echodús elváltozás látható. Doppler-vizsgálattal hypoperfusiót mutat a terület.
III./3.6.6.: Orchitis
Lehet egy, vagy kétoldali. A leggyakoribb vírusos eredetű gyulladás, amely a fiatal felnőtt férfiak mumpsos megbetegedését kísérheti, de előfordul önállóan, a nyálmirigyek duzzanata nélkül is. Más vírusok is okozhatják, de van bakteriális eredetű is. Gonorrhoeában és extrapulmonalis tuberculosisos fertőzés során is felléphet a lázzal járó fájdalmas hereduzzanat. UH: heremegnagyobbodás látható, amely lehet csökkent, vagy fokozott echogenitású. Ez a kép meglehetősen aspecificus (tumor, metastasis, infarctus és torsio hasonló képet adhat). A vírusos eredetű forma nem mutat beolvadást. Különösen torsiótól való elkülönítése lehet nehéz B-módú vizsgálattal. Ezen segít a Doppler-vizsgálat, amellyel észlelhető a gyulladásra jellemző fokozott áramlás.
III./3.6.7.: Epididymitis
A kamaszkorúak megbetegedése, de felnőttekben is felléphet gonorrhoeás urethritist, cystitist, urologiai beavatkozást (pl. hólyag katéterezés, cystoskopia) követően, valamint prostata hyperplasia és egyéb okok miatt fennálló vizelet elfolyási akadályozottság következtében. Lázzal, duzzadással, az alhasba is sugárzó fájdalommal járó megbetegedés. UH: a herét hosszanti aspektusában követő mellékhere kiszélesedett, echomintázata inhomogén. A benne lévő hypoechogen területek beolvadást, abscedálódást jeleznek. Ha a gyulladásos folyamat a herére is ráterjed, ott is hasonló echomintázat alakul ki a gyulladás következtében. Színes-Doppler technikával fokozott perfusiót látunk (ellentétben a heretorsióval).
III./3.6.8.: Scrotum trauma
A scrotumot ért tompa trauma roncsolhatja a herét, mellékherét és egyéb scrotum-tartalmakat. A herét illetően ez lehet laceratio, haemorrhagia, contusio. Herezúzódás UH képe: inhomogen echotextura, a kontúr is irregularis lehet, sőt látható lehet a repedésvonal is. A trauma torsiót is okozhat, ekkor annak a jeleit (is) látjuk (pl. csökkent áramlás). A vérzés képe annak korától függ (MRI-vel is), gyakran csak color-Doppler-vizsgálattal lehet elkülöníteni tumortól (ui. haematomában nincs Doppler-jel, míg tumorban fokozott az áramlás).
III./3.6.9.: Hernia scrotalis
|
|
Minthogy az UH a scrotum/here elsődleges vizsgáló módszere, a hernia tartalmát is elsődlegesen ezzel mutatjuk ki. Ha bélkacsokat tartalmaz a sérv, azokat rendszerint jól látjuk UH-gal. Előfordulhat, hogy passage vizsgálat (pozitív kontrasztanyag gastrointestinalis bejuttatása + RTG) derít fényt a megnagyobbodot scrotum okára, illetve a sérv tartalmára.
III./3.6.10.: Heretumorok
A fiatal életkor betegsége, amikor a heretumor az egyik leggyakoribb malignus daganatféleség. A herében a leggyakoribbak a seminomás és nem-seminomás (úm. pl. embryonalis carcinoma, choriocarcinoma, teratoma, stb.) csírasejtes daganatok; utóbbiak jellemzően ún. collisiós (azaz több tumorfajta keveredéséből álló) tumorok. A primer herelymphomák későbbi életkorban jelentkeznek, de előfordulhatnak metastasisok is. A here daganatai nem fájdalmas, inkább „nehéz” érzetet okoznak.
UH: a seminomák UH-képe homogénen echoszegény, míg a nem-seminomáké inkább inhomogénen echodús. MRI: az invasiv növekedésű seminoma rendszerint az egész herét magába foglalja. T1- súlyozással a normális hereszövettel csaknem azonos jeladású, T2-vel annál hypointensivebb, a kontrasztanyagot csak gyengén halmozza. A nem-seminomák inkább nodularis-expanziv növekedésűek, nem foglalják el a teljes herét. T1- és T2-súlyozással is hypointensivek, a kontrasztanyagot gyengén halmozzák. A lymphomák egyránt infiltrálják a herét és mellékherét.
III./3.6.11.: Cryptorchismus
A here nem scrotalis topographiájú kórállapota, bár későn leszállt, avagy művileg lehozott cryptorticus here – a primer heredaganatok fokozott gyakorisága révén – másodlagosan szerepelhet scrotalis duzzanatok kóroktanában. Lehet egyoldali és kétoldali. Itt a vizsgálati lehetőségeket hangsúlyozzuk, amelyek közt az UH az elsődleges. Akkor hatékony, ha a here (az esetek 3/4 részében) a canalis inguinalisban, a felső ingiunalis gyűrű alatt helyezkedik el. A jó szöveti kontrasztot és multiplanaritást nyújtó MRI-vizsgálattal nagy biztonsággal lehet kimutatni az intraabdominalisan megrekedt testiseket (T2-súlyozással erős jeladó, különösen zsírelnyomásos technikával vizualizálható egyértelműen).
|
|