I. Tanulási egység: Kamrába törő agyvérzés

Célok és kompetenciák

A tananyagban a hallgatók a kamrába törő agyvérzés klinikopatológiai vonatkozásait ismerhetik meg multidiszciplináris megközelítésből.

Az anatómiai leíró részéből megismerhetik az agykamrák felépítését, felépítésük jellegzetességeit, olvashatnak a kamrai érfonatokról és a kamrarendszer vérellátásáról. A patológiai fejezetben megismerhetik a kamrarendszerbe törő agyvérzés kórképét, tünettanát, kóroktanát, továbbá az amyloidosis és az agysérvképződés kialakulásának patológiai folyamatát. A tananyag radiológiai részében megismerkedhetnek az agyállományi vérzések radiológiai vonatkozásaival, jellegzetes megjelenési formáival CT és MR képalkotó vizsgálatokon. A klinikai ismereteket bemutató tananyag részben a hallgató a betegség epidemiológiai vonatkozásait, kórlefolyását, az állományvérzések lokalizáció szerinti részletes tünettanát, differenciáldiagnózisát az etiológia függvényében, és végül a betegség kezelésére vonatkozó ismereteket sajátíthatja el rajzokkal, fotókkal és táblázatokkal gazdagon illusztrált környezetben.

1. fejezet: Az agykamrák anatómiája

Baksa Gábor

1.: Bevezetés

Az agy kívülről megtekintve rendkívül konzisztens, tömör szervnek tűnik. Fejlődéstanára visszagondolva azonban könnyen megérthető, hogy valójában egy, az ontogenezis során kialakult, meghajlott és mindeközben megvastagodott falú csőként fogható fel; ennek a „csőnek” az ürege alakult át agykamrákká. Összesen négy agykamrát különböztetünk meg, úm. a páros ventriculi lateralest és a középvonali, páratlan ventriculus tertius et quartust. A gyakorlatban szokás az oldalkamrákat is számozni. Eszerint a bal oldalkamra az I., a jobb pedig a II. kamrának felel meg.

Az agy-gerincvelői folyadékot (liquor cerebrospinalis) a kamrákban található érfonat (plexus choroideus) termeli. A keletkezett liquor az egymással közlekedő (kommunikáló) kamrákból végül a IV. kamra nyílásain át áramlik ki subarachnoidealis tér ciszternáiba. Ez alapján szokás a kamrákat belső, a subarachnoidealis teret pedig külső liquortérnek nevezni. Ebben a fejezetben először a kamrák, mint üregrészek anatómiáját mutatjuk be, falaikkal és közlekedéseikkel, majd összefoglaljuk a kamrák vérellátását és a kamrai érfonatok anatómiáját.

1. fotó: Az oldalkamra elhelyezkedése – Baksa Gábor, Molnár Attila és Balogh Attila

A fejezet felépítése

• 2.: Az oldalkamrák

  • 2.1.: Általános jellemzők

  • 2.2.: Elülső szarv (cornu anterius seu frontale)

    2.3/A.: Pars centralis (seu cella media)

    2.3/B.: Hátsó szarv (cornu posterius seu occipitale)

  • 2.4.: Alsó szarv (cornu inferius seu temporale)

• 3.: A III. agykamra

  • 3.1.: Általános jellemzők

  • 3.2.: Alsó fal

  • 3.3.: Oldalsó falak

  • 3.4.: Elülső fal

  • 3.5.: Hátulsó fal

  • 3.6.: Felső fal

• 4.: IV. agykamra

  • 4.1.: Nyílirányú metszet

  • 4.2.: A kamra alapja: fossa rhomboidea

  • 4.3.: A kamra teteje

  • 4.4.: Üregrendszeri összeköttetései

• 5.: A kamrai érfonatok és a kamrák vérellátása

  • 5.1.: A plexus choroideusok fejlődése

  • 5.2.: Az oldalkamrák érfonatai \

    5.3/A.: A III. agykamra érfonatai 

    5.3/B.: A IV. agykamra érfonatai

Irodalom

Hajdu: Vezérfonal a neuroanatómiához

Komáromy: Az agyvelő boncolása

Rauber – Kopsch: Lehrbuch der Anatomie

Szentágothai – Réthelyi: Funkcionális anatómia

Szél: Klinikai anatómia

Villiger – Ludwig: Gehirn und Rückenmark