 |
Az „ulcusos alkat” meghatározás, többé-kevésbé a múltba vész (bár vannak még betegségek, ahol a beteget, psychés alkatát „hibáztatjuk” betegsége kialakulásáért/fenntartásáért, de az okok feltárásával ezek is visszaszorulóban vannak.) Mai tudásunk szerint több tényező együtthatása okolható az ulcus kialakulásáért, amelyek közül a Helicobacter pylori (H. pylori) nevű Gram-negatív baktérium aligha hagyható ki. A H. pylorinak a mucosalis barrier felsértését tulajdonítják, ezáltal alakulhat ki sokféle ártalom következtében a benignus gastricus ulcus.
Közismert a stressz fekély; a súlyos égési sérültek nagy felületre kiterjedő akut fekélye; a súlyos, akut neurológiai betegségekben kialakuló fekély; az uraemiások és a hyperparathyreosisosok fekélye; a gastritist követő mélyebb ulcerálódás; a steroid és nonsteroid (gastritises alapon) gyulladásgátlók szedésére kialakuló fekély; valamint az akadályozott gyomorürülés miatt létrejövő fekély. Ilyen okoknál nem csoda, hogy a fekély gyakran multiplex, különösen a gyógyszerszedés következtében kialakult gastritis talaján keletkező fekélyek. Van eset, hogy a gastricus ulcus duodenalis ulcussal együtt fordul elő. Az endoszkópiás eljárások előretöréseés a H. pylori eradicatio miatt ma már raritássá vált a gyomorfekély radiológiai diagnosztizálására, illetve követésére irányuló igény.
Mégis vannak esetek, amikor radiológiai módszer alkalmazására van szükség, pl. ha az endoszkópia alkatilag nem kivitelezhető, vagy operált gyomor esetében, ahol az endoszkóposnak igen nehéz dolga van, néha csaknem lehetetlen feladatot kell megoldania a posztoperatív szituációban. Az olyan elváltozások esetében (pl. fekély penetráció – ld. a bemutatott készítményt is!), ahol a folyamatban résztvevő szomszéd képlet, szerv miatt a gyomor környezetéről is kell információt kapnunk, a harántszeletű képalkotás (CT) szükséges a helyzet tisztázására. A klasszikus peptikus fekély monokontraszt vagy kettőskontraszt technikával készített röntgenképe az ulcus mélységétől is függ.
Radiológiai szempontból az „ulcus superficiale” csak a mucosára, az „ulcus profundum” a submucosára vagy azon túlra terjed, míg az „ulcus penetrans” (ld. a bemutatott készítményt!) áttör a gyomorfal minden rétegén, és valamely szomszédos szervbe is behatol. Az ulcus leggyakoribb előfordulási helye a kisgörbület (Magenstrasse gyomornedv közvetlen lecsorgási útvonala, s így irritációnak a leginkább kitett nyálkahártya felület) és a corpus-antrum átmenet. Az öregkori fekélyek rendszerint feljebb helyezkednek el.
A fejezet felépítése
|
